Valamikor még régebben láttam, este a tévében, de tegnap néztem újra, így szintén friss az élmény. A következőkben az Egy makulátlan elme örök ragyogása c. filmről szeretnék írni.

Főhősünk Joel Barish (Jim Carrey) csendes, átlagos életet élő harmincas szingli férfi. Hangulata általában búskomor, nem él kicsapongó életet, szeret rajzolgatni a naplójába. A film egy hétköznappal kezdődik, korai felkelés, meg a szokásos dolgok. Joel látja, hogy a kocsija megvan karcolva az autója oldala, sejtve, hogy szomszédja volt, egy köszönöm cédulát hagy a kocsija szélvédőjén. Ezután elindul a munkába, a vonatra vár, de egyszer csak gondol egyet, és egy másik vonatra száll fel. Elutazik a közeli tengerparthoz, és ott látják meg egymást Clementine-al (Kate Winslet), aki a történet másik főszereplője. A vonaton visszafelé összeismerkednek. De mindez nem a történet kezdete. Ez nem az a tipikus egyszerű romantikus film. A film ennél sokkal komplexebb, bonyolultabb és sokkal jobban elgondolkodtató. Egy olyan világba tekinthetünk bele, ahol az emberek a rossz emlékeiket orvosi úton eltávolíthatják. Mindez jól hangozhat elsőre, de mégsem olyan egyszerű, hisz a múltat sose lehet eltörölni, nem is érdemes, csak tanulni belőle.

A film csodálatos, a stáb összes tagja, mindenki minden téren brillírozik. Jim Carrey megmutatja, hogy nem csak a vígjátékok terén van nagyon otthon, hanem a romantikus drámákéban is. Kate Winslet pompásan játszik, pont beleillett a szerepbe. Mellékszereplőként még feltűnik Mark Ruffalo, Kirsten Dunst és Elijah Wood, kik karaktereinek története összefonódik a főszereplőkével. A forgatókönyv fantasztikus, Charlie Kaufman véleményem szerint korunk egyik legjobb forgatókönyvírója Hollywoodban, el is vitte a neki járó Oscar-t a filmért. A rendezés hasonlóan ötletes, kreatív és gondos, a hangulat meg van teremtve Michael Gondry által. Lassú, de gyönyörű film, Remek a képi világa. A zene egyszerű és mégis remek csodálatos, pont hozzáillik eme alkotáshoz.

Egy tanulságos történet, kisebbeknek (habár nem biztos, hogy sokat értenének belőle, de én is kisebb koromban láttam és nagyon tetszett) és felnőtteknek is, az életről, a szerelemről, boldogságról és szomorúságról, valamint szembeütközik egymással a véletlen és a sors is a sztoriban. Egy kis sci-fi is került bele ugyebár, de csak mint eszköz a történet kibontakozásához, és ez így is van jól. Tökéletesen működik, mint dráma és mint romantikus film. Egyetlen pillanatában sem válik nyálassá, csöpögőssé a film, mégis az érzékenyebbeket könnyen megkönnyeztetheti. Az egyetlen hibája talán az, hogy akár még 10-15 percet simán hozzárakhattak volna a játékidőhöz, annyira élvezhető a film. Meg a mosogatóban fürdés, az egy kicsit túl furcsa volt.

90%