Vajon milyen filmre számíthat az ember, ha a filmben látható főhős neve alkotja az alkotás címét? Valószínűleg egy olyan akciófilmre, aminek a főhőse annyira badass, hogy a cím elég, ha az ő nevét tartalmazza. Az ilyen típusú filmeknél már nagyjából előre tudhatja az ember, hogy mire számíthat, hisz ez már nem az első ilyen eset. 3 éve készült, Jack Reacher címmel ennek a hasonmása, ott is egy 20 éve már egy percet sem öregedő színész (Tom Cruise) játszotta a főszerepet, karaktere pedig szintén legyőzhetetlen volt. De talán baj ez? Nem, amíg nem viszik túlzásba, évente elég 1 ilyen film, ha túl sok lenne, akkor az egészen már érződne az elcsépeltség, a kreativitás hiánya. De talán képes volt a John Wick meglepetéseket hozni a néző számára? Lássuk.

A történet természetesen nem terheli le a néző szürkeállományát túlságosan, főszereplőnk, John, egy visszavonult vérprofi bérgyilkos, aki a cselekmény előtti években minden idejét feleségének szentelte, ki sajnos rákos lett és egy idő után bele is halt. Örökségként férjére hagyta kutyáját, Daisy-t, aki talán segítene is neki túltenni magát felesége halálán, ha éppen nem gyilkolta meg volna a volt orosz munkáltatójának a fia és annak csapata, hogy ellopja a kocsiját. A kutya megölése amúgy nem lett volna elkerülhetetlen, puszta agresszivitásból történt, viszont nem tudta Iosef (akit Alfie Allen játszott, aki a Trónok harcából lehet ismerős), hogy ezzel felébreszti az alvó ördögöt. Elindul hát az egyszemélyes hadsereg bosszúhadjárata, és hatalmas pusztítást hagy hátra maga mögött.

A filmet két kaszkadőr rendezte, Chad Stahelski és David Leitch, kik neve ismeretlen lehet, ez volt első filmjük, de ennek ellenére egészen profi volt. A filmben a különböző élénk színeket (piros, szürke, zöld, kék stb.) nagyon jól használják, egyfajta hangulatot idéznek ezzel meg. Az akció jelenetek a film előrehaladtával egyre jobbak és jobbak lesznek, talán a vége nem volt elég erős, nem volt érzékelhető a tetőpont, John már mindenkit kinyírt szinte, így nem tudtak oda már semmit sem betenni. A forgatókönyvet Derek Kolstad írta, kinek az eddigi munkássága leírható 2 zs kategóriás filmmel, és ez meglátszik ezen is. Talán ha nem kapott volna a film annyi finanszírozást a megvalósításra, meg az ismert színészeket, és mondjuk Dolph Lundgren vagy Steven Seagal játszották volna a főszerepet, akkor ez a film soha az életbe nem került volna a nagyközönség elé, maximum tv filmként valósulhatott volna meg. Itt viszont a színészek rengeteget adtak hozzá az egészhez, Iosef apját, Viggo-t Michael Nyqvist alakítja, aki a svéd Tetovált lány trilógiából lehet ismerős, John Wick-et Keanu Reeves, aki habár úgy tűnik nem erőltette meg magát, nem is kellett, hisz mindössze az érzelemmentes gyilkoló-gép arcpózt kellett felvennie, és ennek a feladatnak eleget is tett. Feltűnik még Willem Dafoe is (mint Marcus, egy másik bérgyilkos), akit jó látni végre újra magasabb költségvetésű filmekben (Grand Budapest Hotel, Csillagainkban a hiba), tavaly nagyon aktív volt, kár, hogy csak, mint mellékszereplő.

A tavalyi akciófilmek között, a Raid 2 Berandal mellett a legjobb, míg az a harcművészetekben, a John Wick a fegyveres harcokban csillogtatja meg előnyeit, de előbbi története és rendezési módja egy fokkal azért jobb volt. A John Wick-et bárki megnézheti, aki egy jó akciófilmre vágyik, kellemes kikapcsolódást nyújt, kicsit lassan indul be, de ha elindul, akkor a végéig odaszögezi a nézőt a képernyő elé.

70%

Legjobb pillanatok: A fegyverek visszaszerzése a pince alól, akció a diszkóban, „meglepetés” a templomban, Marcus összes jelenete