A cím nem véletlenül nem magyar, és nem is csoda, ha ön, kedves olvasó, nem hallott még erről a filmről. Egy dél-koreai háborús-történelmi filmről van itt szó, melynek stábjában egyetlen ismerős ember lehet, Min-sik Choi, aki a főszerepet játszotta az eredeti Oldboy-ban. A film csak 3 országban jelent meg, Dél-Koreában, Az Egyesül Államokban és Vietnámban, így hozzájutni egy eredeti példányhoz (dvd vagy blu-ray) közel áll a lehetetlenhez. Youtube-ra bizonyos időközönként fel szokta rakni egy-két ember, de azokat is hamar letörlik sajnos. Így ha az ember látni akarja, akkor fel kell találnia magát az interneten. Így most erről szeretnék írni, bár nem kritikát, hanem inkább ajánlót, mert ezt a filmet tényleg érdemes megtekinteni.

A cselekmény 1597-ben játszódik, témája egy bizonyos tengeri csata a koreaiak és a japánok között, a főszereplő I. Szunsin (Yi Sun-Shin) admirális, akit Min-sik Choi játszik el. A helyszín a Myeongnyang tengerszoros, amelyen egy epikus küzdelmet láthatunk arról, hogyan száll szembe 12 koreai hajóflotta 133 harci hajóval, és annak 200 támogató hajójával. Ami nekem először beugrott erről, az a 300 volt, de itt egy egészen más stílusú filmről van szó, ami habár hasonlóan epikus, de teljesen máshogy végződik. A film központi karaktere az admirális, kinek erős személyisége, vezetői képességei és lenyűgöző taktikai lépései tökéletes főhőssé teszik, és önállóan is le tudja kötni a néző figyelmét. A film megtörtént eseményeken alapul, és az első fele tényleg nagyon valósághű, viszont a második felében akad 1-2 bekerülő hollywood-i klisé. Ezek a klisék könnyen láthatóak, annyira nem zavaróak, csak valószerűtlenek, és ilyenkor azért a néző húzza a száját, hogy azért ezt nem kellett volna. Például az egyik jelenetben, amikor örvénybe kerül az admirális hajója, akkor a közeli falusiak csónakokba szállnak, odamennek, köteleket akasztanak rá a csatahajóra, és evezőkkel, közös erővel kihúzzák onnan. Aztán egy másik ilyen, amikor az egyik katona haldoklik, meglátja, hogy egy közeli szirten ott áll egy nő, aztán kiderül, hogy ők szerelmesek, és elővesznek a forgatókönyvírók a semmiből egy szerelmi szálat, aminek nincs sok köze a sztorihoz. Persze szép jelenet, sokat nem ront a film minőségén, de teljesen szükségtelen. A filmben a japán oldalon is kapunk egy háttértörténetet, kalózokkal szövetkeznek, míg a film nem állítja be egyértelműen a japánokat gonosznak, inkább semlegesek, ami jó pont, ezzel ellentétben a kalózkapitány szó szerint a főgonosz, és ennek a megállapításához már elég csak ránézni, és látszik.

A filmet Han-min Kim rendezte, akinek ez volt a 4. munkája, ő Koreán belül sem neves rendező, a mainstream kategóriában alkot, jobb és rosszabb filmeket. A filmet neki és az másik írónak köszönhetően pont 2 részre lehet bontani, pont 1 órát szántak a háború előkészületeire, majd 1 órát a harcra, és ezt olyan pontosan osztották ketté, hogy nekem a Kubrick féle Acéllövedék jutott eszembe róla. Persze ez a film közel sem áll ahhoz a briliáns alkotáshoz, de azért ez mégis egy szép dolog, és érdemes megemlíteni. Az első felében az izgalmas párbeszédek, indulatok, a film ritmusa és a színészek élethű játéka köti le a néző figyelmét, a második részben pedig az admirális stratégiájának elemei, és az epikus csata a tengeren. Tehát a forgatókönyvet is Kim írta, mellette pedig még Cheol-Hong Jeon, aki szintén a mainstream kategóriában dolgozik, ez volt a 4. munkája. Kettőjük munkájában vannak hibák, hiányosságok, de összességében remekül feldolgozták ezt a csatát, amiről eddig még nem sokan hallhattak Koreán és Japánon kívül. Ami kissé zavaró volt még, az talán a CGI, de sejtettem, hogy nem lesz gyönyörű, így nem ért nagy csalódás. A Myeong-ryang költségvetése kevesebb, mint 10 millió dollárra rúg, ami egy mai átlagos háborús filmhez képest (pl. Fury) a költségvetés tizede. Ennek ellenére is a film elképesztően epikus, és ezt legfőképpen Han-min Kim-nek köszönhető.

Színészek tekintetében nincs panasz, én Min-sik Choi-t az egyik legjobb koreai színésznek tartom, amióta csak az Oldboy-hoz volt szerencsém, azóta több filmben is láttam, mindig nagyszerű munkát végez. Itt az admirális talán miatta is egy sokkal érdekesebb karakterré válhatott. Amúgy koreában Yi Sun-sin nemzeti hősnek számít, szobrot is állítottak neki. A mellette harcoló katonákat játszó színészek is nagyon élethűen játszottak, sajnos külön nevek számomra nem maradtak meg, neveik elég bonyolultak, nem könnyen jegyezhetőek meg.

Ami még rásegít a film epikusságára, az a háttérzene, ami talán nem annyira sokszínű, mint a Fury-nál, de pont illik az egész filmhez. A díszlettervezők is nagyon odatették magukat, kapunk eleget az akkori kor építkezési szokásaiból, a hadihajókból, belső és külső terekről is. Jelmezek tekintetében pedig jó volt látni végre, hogy milyen harci viseletet hordtak a koreaiak, eddig ehhez nem volt szerencsém. A páncélzatok egyaránt japán és koreai oldalról is szépen ki voltak dolgozva.

Kár, hogy a filmhez nehéz hozzájutni, Dél-Koreában nagyon sikeres volt a film, és talán még idehaza is lenne érdeklődés iránta. Sajnos erre viszont nem kerülhet sor, hisz oly sok jó dél-koreai alkotás készült eddig, főleg az utóbbi 15 évben, mégsem kerültek a boltok polcaira bárhol Európában. Ajánlom azoknak, akik internetbűvészek, és hozzá tudnak jutni eme remekműhez, mert tényleg érdemes vetni rá egy pillantást. Nálam a tavalyi év egyik kedvence, tökéletlensége ellenére is.

75%