Láttam már sok furcsa filmet. Dél-koreai western-t, indiai sport-musical-t, a Radírfejet David Lynch-től és a Forrás-t, Darren Aronofsky-tól (ezeknél elég, ha a címet megemlítem…), de mindezek eltörpülnek amellett, hogy egy kis híján két és fél órás filmet végignéztem, ami cigányokról szólt, cigány nyelven. Márpedig Emir Kusturica egy ilyen filmmel ajándékozta meg a nagyközönséget.

A film kezdő képsora már leírja milyen lesz az egész film. Kusturica belecsapott a közepébe, és betekintést nyerhetünk a mélyszegénységbe, a végtelenségbe nyúló igénytelenségbe, a cigány életmódba. Először egy menyasszonyt látunk hátulról, aki megfordul, és nem kell szemfülesnek lenni, hogy észrevegyük, hogy valami eszméletlenül ocsmány. Éppen sír, a férje a földig leitta magát, nemhogy talpra nem tud állni, de úgy tűnik nincs is igazán az eszméleténél. Egy talicskába tolják, megpróbálják észhez téríteni, közbe az asszony üti ahol éri. Mindez a sárban, a mocsokban történik, körülöttük vadlibák szaladgálnak, a port felkapja a szél és viszi a levegőben. Egy pillanatra megidézi a westernek hangulatát, majd mindez eltűnik, megjelenik egy kopasz lapátfülű és elmondja a művészi monológját, ami teljesen kitűnik a képből. Elmond egy általános cigány világnézetet, orvostudományról, vallásról meg mindenféléről. Eléggé humoros, tele van szimbólumokkal, de összességében hülyeségekről hadovál. Mondanám, hogy ebből áll a film, de szerencsére kapunk egy normális és egészen különös történetet.

Ennek főhőse Perhan, aki öreganyjával, húgával, és nagybátyjával él együtt egy papírvékony falú kunyhóban, szintén mélyszegénységben. Éppen egy pulykát kap ajándékba, nagyon megbecsüli, és ez a pulyka bizony szintén fontos szerepet játszik a filmbe. A fiú amúgy nagyon tehetséges, nem másban, mint természetesen harmónikázásban. Van munkája is, meszet állít elő a házuk mellett álló kemencében. Itt ismerkedik meg későbbi szerelmével, és feleségével, a fiatal Azra-val. De itt kezdődnek az igazi problémák. A lány anyja nem adja oda a lányt Perhan-nak, mert nem elég gazdag, és nincs egy szép háza meg munkája sem. Ezért Perhan öngyilkosságot próbál elkövetni, ami a pulykájának és a telep egyik nagy alkoholistájának köszönhetően kudarcba fullad. Ezenkívül a nagybátyja elkártyázza minden pénzüket, és mivel a családja nem ad neki, mérgében és illuminált állapotában felakasztja a házat a felette lévő áramvezetékre, ami így lakhatatlanná válik.  Igen jól olvassátok. Ekkor megérkezik a vajda erre a telepre, és az öreganyja arra kéri, hogy vigye magával Perhan-t, faragjon belőle férfit, adjon neki munkát és pénzt, hogyha visszajön, feleségül tudja venni Azra-t, és tudjon építtetni maguknak egy szép házat. A vajda magával viszi, és csak itt kezdődik az egész történet igazán.

Emir Kusturica filmje egyszerre vicces és drámai, hétköznapi és művészi. Mindenesetre nagyon mély film arról, hogy hiába születtünk mélyszegénységbe, a legnagyobb mocsokba és igénytelenségbe, nem kell követni a többiek példáját, igenis talpra kell állni, bátornak lenni, és kiállni az elveink és a szeretteink mellett. Legalábbis ezt tudtam leszűrni, de nem ezen van a hangsúly. Kapunk egy jó szerelmes filmet, egy bosszútörténetet, egy művészfilmet, és egy nagyon realisztikus képet erről az életmódról, amit bárki élvezettel nézheti, aki bírja a lassabb filmeket, és vevő mindenre. A filmhez Goran Bregovic írt zenét, ami mondhatom az egyik legjobb és legcsodálatosabb, amit a Kusturicával folytatott munka során készített.

A filmben nincs egyetlen egy szó sem a rasszizmusról, közel sem áll hozzá a propaganda jelző, és ez külön plusz pont, mert az efféle filmek mindig ezekről szólnak. A Cigányok ideje egy egyedi és különleges film. Ami zavart, az az volt, hogy a filmet is direkt igénytelenné próbálták tenni, hogy a történethez passzoljon, de ez nem javít a film minőségén, hanem ront. Tehát egy majdnem tökéletes film, megtekintése erős idegzetűeknek ajánlott, akik nyitottak mindenre, és egy tényleg különleges filmet akarnak látni, nem egyet a tucatjából. A Macska-jaj, és az Underground után Kusturica 3. legjobb filmje.

90%