2014. dec 31.

Egy asszony illata (1992)

írta: MichaelCorleone
Egy asszony illata (1992)

Al Pacino-t igen alulértékelt színésznek tartom, annak a 7 oscar jelölésének és 1 díjának ellenére is. Hatalmas filmekben játszott főszerepeket, amik talán nem is lennének akkora klasszikusok nélküle. Egy olyan színészről van szó, akire kevés szerep illik, de azokat egytől egyig vérprofin játssza el. Ugyanígy az Egy asszony illata című filmben is fantasztikusan játszik, egy megöregedett, leszerelt, és vak volt alezredest, Frank Slade-t.

 A cím megtévesztő lehet, nem egy csöpögős romantikus filmről van szó egy harmincas-negyvenes párral, hanem egy átlagos amerikai drámáról. A történet másik fő karakterét, Charlie Simms-et Chris O’Donnell játsza, aki a 2 legbénább Batman filmből lehet ismerős, mint Robin. Charlie egy főiskolai diák, kinek barátai mély gyűlöletet éreznek Mr. Tusk iránt, aki ott tanít abban az intézményben. Ez a gyűlölet annyira erős, hogy egyik este megheccelik, és ezt Charlie meglátja. Vele van egyik barátja, George Willis Jr. (Philip Seymour Hoffman), és együtt találkoznak egy tanárral még azon az estén. A tanári kar nem tudja kik űztek tréfát Mr. Tusk-ból, csak azt, hogy ez a 2 diák látta amint elkövetik ezt a kisebb diákcsínyt, mert ott voltak a helyszínen. Az ügyet az iskolai bíróság elé viszik, és Charlie-nak és George-nak dönteniük kell, hogy beköpik barátait, vagy kirúgják őket. Eközben Charlie munkaként felvállalja Frank kíséretét, hogy ezzel gyűjtsön egyetemre, mert amúgy nem egy pénzes családból származik. Frank személyiségét pár szóban úgy lehet leírni, hogy először is házsártos, de a szíve mélyén egy remek ember, és mindennél jobban szereti a nőket. A film az együtt töltött időt és Charlie ügyét dolgozza fel, amit leginkább egy road-moviehoz tudnék hasonlítani.

Az ötlet nem volt eredeti, Giovanni Arpino regényéből készült 1974-es A nő illata c. film feldolgozása, melynek 103 perces játékidejét sikerült megnyújtani 156 percesre, és ez nem válik a javára. A film lassú, de túlságosan is, végig érződik rajta az elnyújtottság, és többször unalomba fulladna, ha nem jelenne meg Al Pacino, mint mentőöv. Tökéletesen eljátsza Frank Slade karakterét, és nem is nyomja fullba a kretént. (hmm Trópusi vihar?). Persze egyedül semmit sem érne, ha csak a monológjait mondogatná végig a film alatt, így jó, hogy vele van Charlie, akit végig tanít erkölcsi szabályokról, bátorságról és felelősségről. Persze nem csak tanít, hanem tanul is, Charlie-tól, aki habár még fiatal és elveszett, mégis meg tudja változtatni Frank sorsát, ami mindkettőjüknek szerencsét hoz a film végén. Remekül működik kettőjük között a kémia.

 

A film rendezése nem érdemel külön szót, teljesen átlagos amerikai stílus, néhol egy szimpla tv film képi világára emlékeztetett. A film jól szerepelt, 134 millió dollárt zsebelt be, aminek a 31 milliós költségvetés csak a töredéke. Mindez valószínűleg Al Pacino-nak volt köszönhető, valamint a jól megírt karakterének, a frenetikus monológjainak, és a 2 főszereplő között folyó társalgásoknak. Al Pacino magyar hangját Végvári Tamás adja, aki véleményem szerint tökéletesen illik hozzá és a karakterhez is. Sajnos a film mégis unalmas minden egyes percében, amikor nincs a középpontban Al Pacino. Nem is csoda, hogy ezért a szerepért kapta az legjobb főszereplőnek járó oscart. Nem mondom, hogy nem volt jobb szerepe, de ezért abszolút megdolgozott és tényleg zseniális volt. Charlie története teljesen középszerű, az érdeklődést nem tudja fenntartani, ráadásul az egész el van nyújtva 2 és fél órára, így nem csoda, hogy unalomba fullad. Azért Al Pacino monológjaiért, a tangós és Ferrari-s jelenetért, valamint a beszédért a végén megkapja a 70%-ot, a teljesen monoton és unalmas háttértörténet ellenére is.

70%

Szólj hozzá

vélemény kritika elemzés Al Pacino Egy asszony illata Scent of a Woman Philip Seymour Hoffman Chris ODonell